Fontosnak érezzük, hogy lelkünk egy része nekünk is gyerek tudjon maradni, hogy játszani tudjunk velük önfeledten, és nevetni felhőtlenül. Legérzékenyebb és legmeghatározóbb szakasza ez a gyerek életének, ilyenkor kezd kialakulni a helyes énkép, az önbizalom, a magába és a világba vetett hit, így nagyon fontos számukra a dícséret, a pozitív megerősítés, így ezzel nem gazdálkodunk. Emellett igyekszünk minden kérdésüket megválaszolni, és mindent megbeszélni velük, elősegítve kommunikációs készségük fejlődését, hogy minél hamarabb ki tudják fejezni magukat, ezzel feloldva/elkerülve a bennük felgyülemlő feszültséget. Ezen kívül még fontos a helyes szokások kialakítása, a gyermek szocializációjának segítése, megfelelő mederben való terelése, és az önállóság élményének megtanítása támogató segítséggel.
Legfőbb nevelési módszerünk a szeretet. Szeretni a gyereket önzetlenül, feltétel nélkül, minden helyzetben. Ha ez nincs meg, semmit nem ér az egész. Ezután pedig a legfontosabb a türelem és határozottság. Nem szabad a gyermeket semmiben siettetni, és nekünk sem szabad elveszíteni a türelmünket, ha épp nem fogadnak szót, baleset történt, kitörőben van egy hiszti, vagy valami butaságot csinálnak. Sok helyzetben segíthet az elbeszélgetés, a humorérzékünk, vagy a figyelemelterelés. Másrészt a gyerekeknek szükségük van határokra is, melyeket be kell tartani mindkét félnek, hogy a gyerekek megtanulják és elsajátítsák a napközbeni gyermekfelügyelet szabályait, együttmüködőek legyenek a gondozókkal és társaikkal. Ha nem vagyunk következetesek, a gyerek összezavarodhat.
